Egy egri borászatban a házasítás az egyik legizgalmasabb munka

Bemutatjuk az Egri Borműhely új tagját, a Varsányi Pincészetet. A közelmúltban harmincadik születésnapját ünneplő, Verpeléten található pincészet történetéről, legfontosabb borairól a borászat vezetéséért felelős Farkas Gedeont kérdeztük.

Miért tartottad fontosnak az Egri Borműhelyhez történő csatlakozást?

Az Egri Borműhely egy jó kezdeményezés, és őszintén hiszünk abban, hogy a borászoknak nem egymással kell konkurálniuk, hanem a sörrel és egyéb alkoholos termékekkel. A borműhely borászaiban azt láttuk, látjuk, hogy hajtja őket az Egri borvidék nevének felemelése. Hiszek abban, hogy most már egy olyan generáció van vezető pozícióban a borászatoknál is, akik felismerték az együttműködésben rejlő lehetőségeket, akik tudják, hogy 1+1 az nem kettő lesz.

Mikor létesítették a Varsányi Pincészetet?

Történetünket 1990-ben kezdte el írni az Egri borvidékhez tartozó Verpeléten Varsányi Lajos. Már az induláskor célunk volt, hogy olyan hazai szőlőfajtákkal foglalkozzunk, amelyekből készült borok elnyerik a magyar és a külföldi vásárlók, borászok tetszését. Hitünk és meggyőződésünk szerint csak jó szőlőből készíthető jó bor, így már az alapanyag kiválasztására is nagy hangsúlyt fektettünk.

Elsőként két hektáron hárslevelű-ültetvényt létesítettünk, melynek gyümölcséből – azóta eredetvédettséget élvező – Debrői Hárslevelű bort készítünk. Célunk három évtizede ugyanaz: az Egri borvidék tradícióinak ötvözése a ma technológiájával. Azaz megtartani mindazt, amit eleink tudtak, és hozzátenni a mai tudásunkat.

Családi vállalkozásként az Egri borvidék szívében Aldebrőtől Egerszalókig a legjobb dűlőkben (Ácsok, Cinege, Szent János-völgy, Kerékkötő, Öreg-hegy, Hosszúi, Királyi, Veres, Varjas), 90 hektáron termeljük a legkiválóbb szőlőfajtákat, hogy aztán verpeléti pincészetünkben reduktív és hagyományos technológiával a szőlőszemek borrá nemesedjenek, az igényes borfogyasztók legnagyobb örömére.

Melyik a pincészet legfontosabb bora, és miért?

Ha jól belegondolok, akkor három nagyon fontos bora van a pincészetnek. Az első az egri bikavér superior. Hisszük és valljuk, hogy egri borászatként a boraink csúcsán az egri bikavérnek kell lennie. Ezek alapján választottuk ki a termőterületet, rakjuk össze a borainkat a különböző kategóriákban, és ez határozza meg a kommunikációnkat is.

Mikor 2009-ben a borászok összejöttek, és végre elkezdtek egymással beszélgetni, megszületett az egri csillag ötlete. Mint brandtermék, a bikavér fehér párja, szerintem fantasztikus lehetőségeket rejt magában. És ha a bikavér a csúcsbor, hitünk szerint az egri csillag superior bornak is ott van a helye a trón mellett. Együtt még inkább tudják növelni Eger ismertségét.

Az Egri borvidék Debrői körzetének borászataként viszont a hárslevelű az, aminek a hírnevét szeretnénk visszaállítani a pincészet alapítása óta. Ismereteink szerint a Debrői Hárslevelű a 80-as évekig az angol királyi vacsoránál felszolgálásra került. Mi azért is dolgozunk, hogy ez a nagyszerű bor ismételten bejuthasson a királyi udvarba, és felkerüljön a legnagyobb éttermek itallapjára.

Melyik a kedvenc munkafolyamatod a pincészetnél?

Két kedvenc munkafolyamatom van, bár egyik sem a közvetlen tennivalóimhoz tartozik. Nagyon szeretem a szüreti feldolgozást, mert ilyenkor derül ki, hogy mennyire dolgoztunk jól, és a folyamatos közös munka, az egymásra utaltság ilyenkor még inkább össze tudja kovácsolni a csapatot.

A másik az, amikor a házasítási próbákat végezzük. Mivel nagyon sokat ülök kocsiban, így kevés lehetőségem van napközben kóstolni. A próbaházasítások alkalmával „autómentes” napot tartok, és csak a házasításra koncentrálunk. Szerencsés vagyok, hogy olyan szakemberekkel dolgozom együtt, akiknek ugyanaz a céljuk, mint nekem, és akik elfogadták a víziómat, és egyet is értenek vele. Ezeken a kóstolásokon a pincészet teljes vezetősége részt vesz, és együtt választjuk ki az általunk legjobbnak gondolt bort.

Családi pincészetként mindig érdekes téma a munkamegosztás.

A családdal együtt dolgozni az egyik legnagyobb kihívás. A szeretet és értő hallgatás elengedhetetlen, ha együtt dolgoztok, legyen az férj és feleség vagy testvér, szülő. Én szerencsésnek mondhatom magam ezen a téren is, de teszünk is érte, hogy ez jól működjön. Egyrészt mindenkinek megvan a saját területe, amiért felel. A területek közötti együttműködés során a víziónk és az alapértékeink határozzák meg, hogy milyen döntés szülessen.

A házasítások vagy komoly – a cég jövőjét érintő – döntések esetében mindig mindent megbeszélünk, de a döntés az ügyvezetőé. A napi munkában meg kiegészítjük egymást. Például a borbemutatókat Katival – a feleségemmel – együtt tartjuk, mert a visszajelzések alapján nagyon jól kiegészítjük egymást.

Milyen bort ajánlanál a pincészet kínálatából az év végi ünnepi időszakra?

Nekem a személyes kedvencem most a Bikavér Superior és a Verpeléti Olaszrizing. Az olaszrizling a Szent János-hegy-dűlőről származik. Már több mint 10 éve innen szüreteljük a prémium olaszrizlingünket. Kedves, gyümölcsös, de van benne jó sok töppedt szőlőszem, ami ad egy pikáns ízvilágot a bornak. Nem tipikus olaszrizling, de megfog és magával ragad.

A bikavért azért szeretem, mert ezen a boron éreztem először azt, hogy eljutottunk oda, ahova menni akarunk. Hogy lesz-e még feljebb? Biztos vagyok benne. Hogy a legjobb tudásunk alapján készítettük-e el ezt a bort? Határozottan igen. Gyümölcsös, de tartalmas, kicsit nekem olyan, mintha benne lenne az egri bikavér története.

Lassan közelednek az év végi ünnepek. Nálatok mi kerül ilyenkor az asztalra?

Azt, hogy milyen bort iszunk egy-egy összejövetelen, az alkalom határozza meg. Minden esetben szoktunk „kívülről” behozni bort, hiszen minden egyes ilyen alkalom lehetőség számunkra, hogy tanuljunk – és ezt együtt tegyük meg. Ha „csak” egy könnyed beszélgetésre jövünk össze, akkor általában a Grand Rosé borunk az, ami leghamarabb az asztalra kerül. Ha vacsora is van, akkor azért egy vörösbort is felbontunk. Ha ez a találkozó az apósomnál van, akkor egy palack olaszrizlinget is biztosan előveszünk.