Tíz dolog, amit nem tudtál Varsányi Katalinról
Varsányi Katalin mindig szívesen mesél a pincészetükről, az Egri borvidékről és azon belül persze Verpelétről. Sok történet szárnyra kelt már a borkedvelők körében, ezért most olyan témákról kérdeztük Katalint, amiket lehet, hogy még a pincészet legnagyobb rajongói sem tudnak róla.
Hogy álltál a szőlőhöz, szőlőmunkákhoz gyerekként?
Abban nőttem fel, hogy a szőlő a minden. Nemcsak a munka, hanem a kikapcsolódás is. Emlékszem, gyerekkoromban jött be a walkman, az utcán mindenki fülén azt láttam. Azt gondoltam, nagyon menő. Amikor én is kaptam egyet, vinni akartam magammal, amikor kimentünk a szőlőbe zöldmunkákat végezni.
Elsőre nem esett jól, amikor apu azt mondta, hogy ne vigyem magammal, hanem inkább az engem körülvevő természetre figyeljek. Most végiggondolva már hálás vagyok érte: a mai napig sokat jelent, hogy koncentrálni tudok a természetre, amikor kint vagyok a szőlőben.
Mikor dőlt el, hogy borász leszel?
13 évesen. Ekkor kihallgattam egy beszélgetést anyu és apu között, ami arról szólt, hogy vajon ki fogja továbbvinni a családi pincészetet. Nekem nincs fiútestvérem, ezért úgy döntöttem, én leszek az. Ha most visszagondolok erre, büszke vagyok magamra, hogy fiatal lányként bevállaltam ezt az akkor még nagyon férfiasnak tartott szakmát. Már a középiskolát is ennek megfelelően választottam ki, az egyetemet meg pláne.
Van kedvenc helyed Egerben?
Van, egy sétálóutca, ami Egerben, a patak partján fut végig. Főleg ősszel szeretek erre járni, mert nagyon sok itt a fa, amelyek olyankor gyönyörű színekben pompáznak. A Dobó térről indul ez a biciklis és sétaút, és eljuthatsz rajta egészen az Érsekkertig. Csendes, ezért gyerekekkel is jó végigmenni rajta, de akkor is szuper, ha az ember szeretne nyugodtan gondolkodni.
Melyik volt az első bor, amelyik a minősége szempontjából meghatározó volt számodra?
A verpeléti olaszrizling. Ezzel a borral ismerkedtem meg először. Az ízvilága megfogott, és nagyon kedveltem az illatát is. Szerettem benne a kis mandulásságot. Ez a bor sosem harsány, ami nekem fontos, mert nem kifejezetten kedvelem a muskotályos fajtákat. Karakán bor, mert van savtartalma, ugyanakkor mégsem bántó. Sokáig ez volt számomra az etalon.
Ha elutazhatnál a világ bármelyik részére egy egyhetes bortúrára, hova mennél?
Mindenhova. Ha muszáj választani, az első Új-Zéland lenne. Szerintem ők tudtak hosszú idő után valami újat becsempészni a borok világába. A másik Franciaország, mert onnan indult minden. Számomra ez a kezdet és a vég, de ha tehetném, az összes borvidéket bejárnám.
Mikor szeretsz a legjobban kimenni a szőlőbe?
Ősszel, a színek miatt. Ha van egy igazi indián nyarunk, elképesztő a természet. Nálunk, Verpeléten a Szent János-völgy pedig egészen különleges atmoszférájú: a nyugalom szigete. Persze a többi területünk, ahol kékszőlő-ültetvényeink vannak – az egri Czinege és az Öreg hegy – is mesés. Nem tudom megunni a szőlőlevelek színének változását.
Mit olvasol most?
Steigervald Krisztián Generációk harca című könyvét. Mi kőkeményen generációváltásban vagyunk a családi pincészetünkben, ezért most erősen érint a téma. Ugyanakkor mindig is fontos volt nekem, hogy kapcsolatot alakítsak ki az idősebbekkel, hogy megértsem, miért gondolkoznak úgy, ahogy.
Azt látom, hogy náluk is sok tudás van, de már nálunk is. Ezt a kettőt kellene összegyúrnunk, hogy a mai vállalkozások, családok jól működjenek, mert hiszek abban, hogy egyik oldal kizárólagossága sem jó. Ehhez jó iránytű ez a könyv, ajánlom mindenkinek, akit érdekel a téma.
Melyik szőlőfajtáról nem mondanál le soha?
A hárslevelűről. Ezerarcú szőlőfajta. Ha odafigyelsz rá szőlőként, és nem terheled túl, fantasztikus eredményeket lehet vele elérni. Ha tudatos vagy a terméskorlátozással, szőlőműveléssel, igazán komoly, nagy testű bort adhat gazdag íz- és illatanyagokkal.
Szerintem Magyarország nyugodtan kikiálthatná saját fő szőlőfajtájának, mert minden megvan benne, amit egy bornak tudnia kell: test, illat, íz. Az meg csak hozzátesz, hogy különböző talajtípusokon is mutatja a szőlőfajta értékeit, ugyanakkor egyedit is nyújt, akár homokosabb talajról, akár gazdagabb altalajról van szó.
Kávé vagy tea?
Volt egy olyan időszak az életemben, amikor elkezdtem kávét inni az ital koffeintartalma miatt. Szerettem volna szeretni a kávét, de ha őszinte vagyok, a mai napig senkinek sem sikerült bebizonyítania nekem, hogy a kávé tényleg finom. Azt gondolom, elsősorban a csersavai zavarnak. A teákat ezzel szemben nagyon szeretem.
Elsősorban zöldtea-fanatikus vagyok, de szívesen iszom piros bogyós gyümölcsteákat is, pici citromlével ízesítve. A fekete teáknak akkor jön el az ideje, ha kifejezetten fáradtnak érzem magam, de ott már észreveszem, ha túl sokáig maradt a teafű a vízben, és túlzottan ki lett áztatva.
Tartasz állatot?
Szívesen vagyok állatok közelében, van két kutyusom és egy cicám. Bár hivatalosan egyik sem az enyém, de a végén valahogy mindig nálam landolnak. Mindig is kötődtem az állatokhoz, sosem volt bennem félelem, gyerekként is mindig tartottunk háziállatokat, kutyákat. Kislányként még kutyaesküvőt is szerveztem.
